Franciaországról általában

 Franciaország és a franciák nem akaszkodnak ránk: azt akarják, hogy mi foglalkozzunk velük. És aki nem sajnálja a fáradságot, olyan országot fog felfedezni, ami korántsem hasonlít a "vörösbor és a sajtok, a latinos rögtönzés és a párizsi frivolitás" hagyományos sémáira. A Hexagon, ahogy a franciák országukat nevezik, gazdag történelmi hagyományokban, ugyanakkor nagyon is modern állam. A versailles-i kastély ugyanúgy Franciaország, mint a TVG szuperexpressz, a csúcstechnológia éppúgy, mint a kisüzemek és a kisgazdaságok. A franciák elégedettek ezekkel az ellentétekkel - számukra nincs ellentmondás hagyomány és korszerûség között.

Franciaországban minden út a szó szoros értelmében Párizsba vezet.

A hagyomány Franciaországban nem évült el. A franciákban ezeréves történelmük során erõs nemzeti öntudat alakult ki. És megvan rá a különleges képességük, hogy múltjuknak csak a fényes fejezeteire emlékeznek, a sötét foltokat alighanem tudatosan elfelejtik.

Franciaország egyben ezerarcú táj is. Sok külföldi azt hiszi: Franciaország egyenlõ Párizzsal. Pedig a nyüzsgõ fõváros világviszonylatban páratlan kulturális kínálatával csak kis része az országnak. A másik Franciaország az a tágas táj, amely már néhány kilométerre Párizstól kezdõdik, s melyet a franciák kedvesen "la France profonde"-nak - az õsi Franciaországnak - neveznek.

Ezzel a hagyományos Franciaországgal, a nagyvárosokat leszámítva, mindenütt találkozunk. Olyan változatos, hogy csak néhány példával ismertethetjük. Franciaországban több mint 36 000 helység van, s a települések 60 százalékában ötszáznál kevesebben élnek. Ezek a festõi kis falvak gyakran olyanok, mintha megállt volna fölöttük az idõ. Sok kisebb-nagyobb településen legalább két vagy három "palota" is található: a polgármesteri hivatal, a templom s gyakran még egy kis kastély is - az évszázadokon át váltakozó hatalom tanúi.

A "savoir vivre" az "életmûvészet" - amely szerint az élettõl többet várunk, mint pusztán a munkát -, a franciák egyik legrokonszenvesebb jellemvonása. De aki ennek alapján azt hiszi, hogy a franciák kevesebbet dolgoznak, mint például a németek, nagyon téved. A francia savoir vivre-hez hozzátartozik az étkezés öröme: ez közhely, de igaz. Hol bizonyosodhatunk meg errõl jobban, mint a francia vidéken, ahol a különbözõ tájak, szerencsére, mindmáig megõrizték szakácsmûvészetüket? Szopós malac Normandiában, sült kagylók a tengerparton, savanyú káposzta Elzászban vagy a bouillabaisse nevû halleves Marseille régi kikötõjében - olyan fogások ezek, melyek sokkal több élvezetet nyújtanak, mint az "új konyha" drága és rossz szokása, a nagy tányéron tálalt kis adagok.

Franciaország északi részét iparvidékeivel, elsõ világháborús csatatereivel, eldugott falvacskáival, a La Manche csatorna krétaszikláival ma is ezrével vonzza az embereket.

Ha Picardiából nyugat felé, Normandiába érkezünk, láthatjuk: ezt a vidéket minden hétvégén elárasztják a párizsi turisták. Nyaranta ezrével keresik fel a partraszállás vidékét, a katonatemetõket, a múzeumokat háborús veteránok Nagy-Britanniából, az Egyesült Államokból, Kanadából, de Németországból is. Jó, ha tudjuk, hogy errefelé minden második nap esik, de nyáron a felhõk hamar elvonulnak. Normandia, akárcsak a vele délkeleten szomszédos Bretagne - a nagyobb városoktól eltekintve - máig megõrizte vidékies hangulatát.

Bretagne-nak, e vékony földsáv lakosainak nehezükre esik, hogy franciáknak érezzék magukat. A bretonok igazából Angliából származnak és az 5. században telepedtek meg a Bretagne-félszigeten. Nyelvüket, a bretont, még ma is 500 000-en beszélik. Ez az elzárt néptörzs véglegesen csak a 16. században olvadt be a francia királyságba. Sok breton egészen a legutóbbi idõkig küzdött Bretagne autonómiájáért. Ezen a parasztok és halászok lakta vidéken máig is sok minden emlékeztet az õsi származásra. Sehol Franciaországban nem kapcsolódik annyira össze a katolikus egyház és a babona, a jámborság és az okkultizmus, mint itt.

Ott, ahol Bretagne már átmegy a szép Loire vidékébe, kiegyensúlyozottabb a táj. A Loire völgye, kastélyaival és katedrálisaival a francia kultúra egyik legfontosabb vidéke. A Loire menti kastélyok évszázadok óta a francia udvar és a fõurak pompakedvelésérõl tanúskodnak. De Chambord, Amboise, Chenonceaux, Cháteaudun és annyi más kastély a korábbi századok zseniális építõmûvészetének és kézmûvességének is bizonyítékai. Ezen a vidéken - melyet Franciaország virágoskertjének is neveznek - mentette meg a 15. században egy fiatal lány, a legendás Jeanne d'Arc a francia királyságot az angoloktól. A páncélba öltözött bátor lotharingiai parasztlány könnyen a francia nõk egyenjogúságának jelképe lehetett volna, de erre a célra sosem használták fel. Az Atlanti-óceán partvidéke, a Loire-torkolattól Biarritz-ig, háttérben a lapos dombvidékkel, újabb bizonyság arra, hogy Bretagne éghajlata zord, a táj rideg, különösen a szikláktól szabdalt partvidéken, a számtalan öbölben, part menti szirteken és szigeteken. Heves hullámtörés, hatalmas árapály állandóan változó megvilágításban örök természeti színjáték itt.

Bordeaux olyan, mint Versailles és Antwerpen együtt, mondotta Victor Hugo. Az jómódú település ma a francia délnyugat fõvárosává fejlõdött. Bármilyen meglepõnek tûnik is, a Bordeaux és Bayonne közötti partvidék 300 éven át angol uralom alatt állt. A vidéket csak a 15. században, a százéves háború után csatolták végleg Franciaországhoz. Az épületek - a nagy színház, a Notre Dame-templom, a Tõzsdetér, a városháza - nagy idõk tanúi, de az idõ nem állt meg, Bordeaux az utolsó évtizedekben modern nagyváros lett. Lehetséges, hogy Bordeaux az angol idõkbõl õrzött meg valamit a brit szenvtelenségbõl, s talán innen adódik, hogy az angolok máig nagy kedvelõi a Bordeaux-i boroknak.

Bordelais-ben és Médocban, a Bordeaux-t körülvevõ világhírû borvidékeken rájöhetünk például arra is, hogy a gasztronómiai aranyszabályt, miszerint halhoz, rákhoz és kagylóhoz nem szabad vörösbort inni, a fehérborok termelõi eszelték ki. Ha a vörösbor jó, ez a társítás különösen finom.

A környék szõlõsgazdái a borászat arisztokratái Franciaországban. Joggal nevezik boraikat "Cháteau"-boroknak, akkor is, ha csak dombocskányi szõlõjük van, rajta kis présházzal. Az idõk során azonban az ilyen vincellérházikók megritkultak, mert a bordeaux-i bor jól jövedelmez, és a borarisztokraták közül ma már sokan valóban kastélyban laknak.

Bordeaux-ból Európa egyik legnagyobb erdõségén, Les Landes-on áthaladva, elérünk a hatszög délnyugati csücskébe, Baszkföldre. Titokzatos vidék ez, a Pireneusok lábánál. A francia-spanyol határ által elválasztva 800 000 baszk él itt, ebbõl 100 000 a francia oldalon. Saját nyelvük van, saját kultúrájuk, és még sincsenek kimutatható történelmi gyökereik. A tudomány máig keresi, honnan származnak a baszkok, anélkül, hogy erre választ tudna adni. Tény viszont, hogy ez a nép - Franciaországban kevésbé, Spanyolországban inkább - kilátástalan, olykor terrorista módszereket is alkalmazó harcot vív függetlenségéért. A látogató azonban ebbõl keveset tapasztal - akárcsak a gazdag bordeauxiak, akiknek ezen a Svájcra emlékeztetõ hegyvidéken villájuk is van.

Az Atlanti-óceán strandjai sok turistát arra csábítanak,hogy a legrövidebb úton - és ez általában a díjköteles autópálya - száguldjon keresztül az országon. Így aztán elmulasztja megismerni az igazi Franciaország egyik jelentõs, útba esõ tájegységét. Burgundia és Auvergne a Középhegységgel olyan vidék, amely mindig megérdemel kisebb vagy nagyobb felfedezõutat. Tulajdonképpen itt dobog Franciaország szíve. Burgundia nemcsak a természettõl megáldott borvidék. A Massif Central, a Francia- középhegység falvai és tanyái romantikusnak tûnhetnek a turistáknak, az ott élõ hegyi parasztoknak azonban ez a "romantika" nélkülözéssel járó kemény munkát jelent. Az elmúlt években szerény idegenforgalom alakult ki errefelé. A felföld kialudt vulkánok kúpjaival, tiszta patakokkal és folyókkal, néhány kastéllyal és kolostorral, valamint igen jól jelölt turistautakkal várja a természetkedvelõket a táj.

Auvergne-tõl nyugatra, az Atlanti-óceán irányában Limousin és Périgord zöld dombvidéke következik. A vasúthálózat itt csak igen késõn, a múlt században épült ki. Kevesen tudják, hogy Périgord-ból származik a szarvasgomba, ez a ritka föld alatti gombaféleség és a májpástétom, a hizlalt libák, kacsák májából készített csemege. Ez Franciaországban majd minden évben újságtéma, de nem a libatömés "kegyetlensége", hanem a pástétom ára miatt: karácsony elõtt az ország lakossága szinte úgy figyeli ennek az áhított elõételnek kilogrammonkénti árát, mint a tõzsdei árfolyamot. A szokásos évi 10-20 százalékos áremelkedés nyomán az újságok, a rádió, a televízió szinte nemzeti gyászról számolnak be, ennek ellenére a pástétom nem hiányozhat a karácsonyi ünnepi étkezésbõl.

Az egykori gyarmatbirodalom emlékeként Franciaország sok afrikainak is a szellemi hazája. Sehol az országban nem él a lakossághoz viszonyítva annyi külföldi, elsõsorban észak-afrikai, mint Marseille-ben. Sehol nem határozzák meg a városképet az idegenek úgy, mint itt. Aki végigsétál Marseille egykori legfényesebb utcáján, a La Canebiére-en, azt hiheti, hogy egy tuniszi vagy algíri bazárban van. S az ehhez kapcsolódó elsõ kerület, az egykori büszke polgárnegyed, ma teljesen arab városrész, Észak-Afrika minden varázsával, kereskedõkkel, visongó gyerekekkel, lefátyolozott nõkkel és kávézókkal, ahol viszont csak férfiak ülnek.

Languedo-Roussillon, ahol a spanyol határon még katalánul beszélnek, Provence, a római amfiteátrumokban rendezett bikaviadalokkal, Avignon, az egykori pápai székhely, Cote d'Azur, az "Azúrpart", amely keleten már Olaszországra emlékeztet: ez a mediterrán földsáv Franciaország nyaralóközpontja, egyúttal szabadtéri múzeuma a Római Birodalom örökségének is, amelynek a kultúrájából Franciaország latin hagyományai származnak. Ki csodálkozhat hát azon, hogy a franciák 80 százaléka saját hazájában tölti el a szabadságát?

A Földközi-tenger francia partjának sok arca van. Camargue-ben magány és a természet csendje, Nizzában, Cannesben és Monte Carlóban nyüzsgés és nagyvilági élet. Csaknem minden nagyobb városnak van elismert nyári fesztiválja, ezek sokszor igen rangos kulturális események. Hogy csak néhányat említsünk: zenei fesztivál Montpellier-ben, Aix- en-Provence-ban vagy Toulonban, színházi fesztivál Altiban és Avignonban. És ne feledkezzünk meg a májusi Cannes-i játékfilmfesztiválról. 

Franciaország - Nemzetközi repülõterek

Paris, Bordeaux, Marseille, Nice, Lyon, Toulouse, Ajaccio, Bastia, Cherbourg, BaselMulhouse, Strasbourg, Caen, Clermont-Ferrand, Le Havre, Beauvais, Béziers, Brest, Deauville, Dijon, Dinard, Le Touquet, Lourdes, Montpellier, Morlaix, Nantes, Nimes.

Párizs, Nagykövetség Konzuli Osztálya

Cím: 92, rue Bonaparte, 75006 Párizs (6.ker)

- külföldrõl/mobilról: +33 1,

- országon belülrõl: 01

Telefon: 56 36 07 54

Ügyelet: 56 36 07 54

Fax: 56 81 02 30

E-mail: consulat.de.hongrie@wanadoo.fr

Honlap: www.hongrie.org

Monaco, Tiszteletbeli Fõkonzulátus

Tiszteletbeli fõkonzul: Elek István

Cím: Le Mirabeau 2, Av des Citronniers

- külföldrõl/mobilról: +377,

- országon belülrõl: -

Telefon: 93 50 20 18

Fax: 93 50 38 79

Konzuli kerület: Monaco

Franciaország - Beutazási feltételek, vámszabályok

- Az Európai Unió és a Schengeni Rendszer tagja, magyar állampolgárok érvényes útiokmány (személyi igazolvány, útlevél) birtokában vízummentesen utazhatnak Franciaországba. A munkavállalás továbbra is elõzetes engedélyhez kötött.

- Magyar állampolgárok tartózkodási engedély nélkül 90 napon túl is tartózkodhatnak Franciaországban.

- A magyar állampolgárok a magyarországi lakóhely szerint illetékes Megyei Egészségbiztosítási Pénztár által kiállított E111-es számú nyomtatvány alapján részesülhetnek a szükséges egészségügyi ellátásban. Javasoljuk, hogy kössön megfelelõ utazási biztosítást annak érdekében, hogy betegség, baleset esetén szélesebb körben részesülhessen ellátásban, illetõleg kártérítésben.

Franciaország hivatalos pénzneme az euro.

- Újév

- Húsvét

- május 1.

- május 8.

- Áldozócsütörtök

- július 14.

- augusztus 15.

- november 1.

- november 11.

- Karácsony

Franciaország - Fontosabb telefonszámok 

Ország elõhívó: 33 

Központi segélyhívó: 112  

Rendõrség: 17  

Tûzoltóság: 18  

Mentõk: 15   

Franciaország - Földrajz, gazdaság 

Franciaország - Népesség adatok

Lakosság: 57 372 000 fõ

Népsûrûség: 105.50 fõ/km2

Nyelvek: francia, breton, német dialektus, flamand, katalán, baszk, olasz, spanyol.

Népcsoportok: francia (94,7%), német, spanyol, olasz, arab (5,3%).

Vallások: római katolikus (90%), protestáns (5%), mohamedán (3%), zsidó (1%), örmény katolikus (1%).

Franciaország - Földrajzi, természeti adottságok

Terület: 543 965.00 km2

Nagyobb   települések: Paris (Párizs) 2 175 000 (9 319 000), Marseille 808 000 (1 230 000), Lyon 422 000 (1 262 000), Toulouse 366 000 (650 000), Nice (Nizza) 346 000 (517 000), Strasbourg 256 000 (388 000), Nantes 252 000 (496 000), Bordeaux 213 000 (696 000), Montpellier 211 000 (248 000), Rennes 204 000 (245 000), Saint-Étienne 202 000 (313 000), Le Havre 197 000 (254 000), Reims 185 000 (206 000), Lille 178 000 (959 000),Toulon 170 000 (438 000), Grenoble 154 000 (405 000), Brest 153 000 (201 000), Dijon 152 (230 000), Le Mans 148 000 (189 000).

Franciaország legmagasabb pontja: Mont Blanc 4807 m.

Franciaország fõbb folyói: Loire, Garonne, Rhõne, Szajna (Seine), Saone, Rajna (Rhin).

Változatos felszínét 3000-4000 m magas fiatal lánchegységek,1000-1500 m magas rögvonulatok és a közéjük ékelõdött széles folyóvölgyek, tágas medencék, valamint szelíd dombvidékek jellemzik.

Egy fõre jutó GNP: 22 300 USD

Franciaország ipari-agrár ország.

Fontos információk: helyi információkat a helyi idegenforgalmi hivataloktól (Syndicats d'Initiatives) lehet kapni, az autópályákért fizetni kell, kötelezõ a biztonsági öv, nagyon erõs hétvégén az autós forgalom az utakon. A francia strandok ellenõrzött minõségének jele a "kék zászló", ami azt jelenti, hogy a tenger itt különösen tiszta.